birtokosok és birtokot ellenzők: az Orosz Ortodox Egyház két szárnya a 15. sz. végén és a 16. sz. elején. - A birtokosoknak (joszifljanosok) óriási kiterjedésű földjei voltak. A földbirtokokra való jogot vezetőjük, a „harcos” Egyh. markáns képviselője, Ioszif Szanyin, a volokalamszki ktor főnöke fogalmazta meg. Elmélete szerint mind a pléb-k papságának, mind a szerz. közösségeknek szükségük van földbirtokra, hogy legyen kellő szabadidejük hivatásuk gyakorlására, a karitatív tevékenység végzésére, és eleget tehessenek tört. hivatásuknak is: hathatósan támogathassák a moszkvai nagyfejed. egyesítő pol-ját. A lelki élettel, jogi kérdésekkel és ált. a teol-val keveset foglalkoztak. - Ellenfeleik, a birtokot ellenzők a két kezükkel szerezték meg a létfenntartáshoz szükséges javakat, elfordultak az áll. ügyektől, könyveket írtak és másoltak, ktoraikban gazdag irod-at halmoztak fel. Szellemi vezetőjük, Szorai (Szorszkij) Nyil - egy remetektor alapítója - kiváló teol., a Athosz-hegyi orosz ktorok neveltje. Ő és hívei Palamasz Szt Gergely tanait vallották (→hészükhiaszmus). Hirdették, hogy a szerz-ek kötelessége az elvonulás a világtól, az elmélyedés, magányos meditáció, állandó ima, megtartóztató élet, nagyon szigorú böjt és aszkézis. Remete életmódjuk alapján tisztelni kellene önzetlenségüket, de valamennyien nagybirtokos bojárcsaládok fiai voltak, akik saját családjuk földjét védelmezték azzal a meggyőződésükkel, hogy a ktori földbirtokot nem szabad növelni, sőt a nagyfejed-nek azt tanácsolták, hogy az Egyh-tól elkobzott birtokokból elégítse ki az őt támogató szolgáló nemeseket - szolgálatuk idejére - megfelelő nagyságú földdel. I.E.

Az orosz irodalmi múlt. Bp., 1988:184. (Iglói Endre: Vita az Egyház két irányzata között)